A világ érdemes arra, hogy felfedezd...
1968-ban, alig ötévesen költöztem a szüleimmel Balatonföldvárra. Arra a településre, amely az akkori, sokak által áhított balatoni világ egyik motorja, ütőere volt… Siófokkal, Balatonfüreddel és Keszthellyel együtt, nem megfeledkezve a kisebb és éppoly hangulatos tóparti falvakról sem. Szocializmust írtunk, egy olyan társadalmi és gazdasági rendszerben éltünk, amit még visszagondolva sem szeretek… persze ezt akkor, odaköltözésünkkor, koromnál fogva nem igazán fogalmazhattam meg magamnak.
Szép volt Balatonföldvár, még érződött valami abból a varázsos kisugárzásból, amivel az üdülő-település egykori megálmodói, a Széchenyi család tagjai és persze a valamikori arisztokrácia, az igényes és értékteremtő értelmiségiek töltötték meg. Annak ellenére ott lengedezett, gomolygott az ízlésesség összhangja a település utcáin, parkjaiban és épületeiben, hogy azokat már javarészt a pártállam, a szakszervezetek és szocialista nagyvállalatok lakták, működtették. Terei rendezettek voltak, az épületeket gondozták, akár a hajóállomásra, akár a vasútállomásra sétált ki az ember, mindenütt rendet talált… a földváriak remekül átörökítették a múlt fényét a II. világháborút követő rendszerbe. Télen persze csendes volt a község, alig 1800 lakos élte mindennapjait a rianások zajától sem mentes kis faluban… az üdülők többsége zárva volt, a Balaton és partja kihalt szépségével fogadta azokat, akik télidőn is kíváncsiak voltak rá. Nyáron természetesen élt minden… a parkok nem csak a gumimatracokat és az úszógumikat, strandlabdákat cipelő üdülőktől volt hangos, hanem a füvet kaszáló és Földvár szépségéért korán kelő tanácsi alkalmazottak fűnyíróinak zajától is. Az ABC (ilyen abban az időben csak egy volt a településen) és a Tejívók, a SZOT-étterem és üdülök környékén pedig nem volt ritka a mára már teljesen eltűnt háromkerekű tricikli, amely az üdülővendégek reggelijét – majd később az ebédjét, vacsoráját – volt hivatott fuvarozni. Élet volt akkor a községben… hogy ma már sokkal kisebb a pezsgés, hogy szinte minden megváltozott az egykori lakóhelyemen, ennek több oka is van. A teljesség igénye nélkül és persze nem kikerülve a szubjektivitást, a most készítendő és – reményeim szerint folyamatosan bővítésre kerülő – honlapomon megpróbálom felvázolni a gyermekként, az 1970-es, 1980-as években látott és a mai, csak a pénz, a profit által, az esztétikum, az igényesség kizárásával létrehozott Balatonföldvár közötti különbségeket… néha visszautalva az előző századforduló éveire, amikor még Magyarország valóban Európához tartozott, és nem csak az Unió révén hisszük azt.
A „két” (esetenként három) Balatonföldvár bemutatását, szubjektív elemzését a rendelkezésemre álló korabeli és mai fényképekre, képeslapokra, no meg az emlékeimre építem. Természetesen szeretném a rendelkezésemre álló fotó- és képgyűjteményt folyamatosan gyarapítani, amihez az Önök, a honlap olvasóinak a segítségét is kérem. Bizonyára sokan jártak Önök közül is Balatonföldváron, s gondolom, sokan rendelkeznek Földváron készült fényképekkel, Földváron vásárolt képeslapokkal… Kérem, - ha van erre lehetőségük - küldjék el fotóemlékeiket az alábbi elérhetőségek valamelyikére, hogy valóban gazdag és érdekes albumot lapozgathassunk együtt a világhálón - csidei.lajos@gmail.com vagy Csidei Lajos Budapest 1656 Pf. 123. Később majd látható lesz, hogy számos épületről, településrészről szinte nincs, vagy alig találunk képanyagot. Ennek összegyűjtésében tudnának Önök segíteni nekem.
Előzetes terveim szerint, nem szisztematikus sorrenben, inkább szubjektív érzelmi kötődések alapján haladok majd Balatonföldvár ismert és kevésbé ismert látnivalói között - visszaemlékezéseimet és gondolataimat a "Balatonföldvár régen és ma..." fejezetekben olvashatják.
Kedves Látogató! Honlapom tartalmát folyamatosan bővítem, ezért kérem, térjen vissza később is!